Egy olvasóm kérdése döbbentett rá, hogy talán érdemes lenne foglalkoznom itt az u.n. „piszkos balun”, vagy más néven fojtó-balun működésével, mivel az első látásra nem tűnhet egyértelműnek.

Az 1:1-es balunok egyik fajtája a (tengerentúli szóhasználattal) „ugly” balun. Nem szeretem ezt a piszkos jelzőt. Nem látok semmi kivetni valót a módszer használatában. Jobb ebből a szempontból a másik megnevezés: choke balun, azaz fojtó-balun. A balun a balanced/unbalanced (angol) kifejezésből ered. Itt olvashatunk róla, így nem tárgyalom az alapokat.

Az olvasóm kérdése a következő volt: ”Az világos, minél nagyobb az adott elem, jelen esetben a tekercs ellenállása a hullám terjedésével szemben, annál kisebb lesz az azon áthaladó, adott frekvenciájú energia. De annak az energiának, azon a frekvencián a meleg éren - amely ott szintén tekercs, nagyjából azonos értékű induktivitással, mint a köpeny-tekercsé - kell eljutni az antennához, hogy az kisugározhassa.
Nos, ez az induktivitás miért nem játszik érdemi szerepet?”

A válasz tömören az, hogy a meleg érnek nem annyi az induktivitása, mint a feltekert koax-kábel külső felületének.

A válasz bővebben a következő.

A koax kábel esetén párhuzamosan két világ létezik. Az egyik az árnyékoló harisnya külsején és a másik a belsején zajlik.

És a kettő mindaddig nem vesz tudomást egymásról, míg el nem hagyjuk az árnyékolást a kábel valamelyik végén, hiszen az árnyékolásnak pontosan az a szerepe, hogy külön válassza a két világot. A végeken viszont kölcsönhatásba kerülnek. Ez az, amit meg kell a balun esetén akadályozni. A koax kábel belsejében a meleg ér nem vesz tudomást róla, hogy a kábel maga fel van-e tekercselve, vagy sem. Ugyanis a meleg ér elemi kis részecskéi nem kerülnek nagy távolságokból (értsd 0,5cm-nél nagyobb távokról) kölcsönhatásba egymással, mert az árnyékolás megakadályozza ezt. A harisnya belső felületére ugyanez érvényes.

A harisnya külső felületéről viszont ugyanez nem mondható el, mivel azt nincs mi árnyékolja önmagától. De ha a külső harisnyát is árnyékolnánk, akkor a probléma ugyanúgy fennállna az új árnyékolással... Persze akkor már elbonyolódik a helyzet.

A harisnya külső pontjai a feltekeréskor elektromágneses kölcsönhatásba lépnek egymással, ami az induktivitás megnövekedését jelenti.

Érdemes a csatolt indukció képletére gondolni, amiben megjelenik az L1 és L2 mellett egy plusz tag (M)! Itt tanulmányozható az elmélete.

És ott is a Tr4...Tr.7 képletek! Illetve a kulcs mondat:

"Egy tekercs fluxusát nem csak saját árama, hanem egy másik, vele csatolt tekercs árama is alakítja".

A relativitás elve miatt egy induktivitás két egymás melletti menetei (L1 és L2) sincsenek azonnali kölcsönhatásban egymással (a terjedési idő miatt), ezért helyileg egy kis trafónak tekinthetők, így érvényesek rájuk a cikkbeli megállapítások. A kábel belsejében nincs "M" a menetek közt (nincs "mutual" - azaz csatolt)!

Mielőtt még megkérdezné valaki, hogy nincs-e csatolásban a meleg érrel a harisnya belső felülete, azt mondom, hogy: de igen! Csak, hogy az áramirányok ellentétesek és a mágneses terek kioltják egymást. (Ugyanez érvényes egyébként a csavart érpárra is...)

Azért nem jó megoldás az sem, hogy a harisnyára ráforrasztunk egy "jó kis" fojtótekercset, mert azzal nem csak a külső harisnyaáramot szüntetnénk meg, hanem a hasznos belsőt is...

Tehát a fojtó-balun a köpeny-áramok kialakulását egyszerűen megakadályozza. Az egyéb fajta 1:1-es balunok pedig olyan pótlólagos tápvonalakat használnak, melyekben a kioltás az interferencia elvén történik, nem pedig az áramok egyszerű , impedancia alapján történő elfojtásával. Ezért használhatók a fojtó-balunok széles frekvencia tartományban. Az interferenciás kioltás pedig csak egy adott méretezés mellett és pontos frekvencián teljesül 100%-osan. Illetve minél jobban eltávolodunk ettől a frekvenciától, annál több kompromisszumot kell kötnünk a kioltás minősége miatt...