Előfordulhat, hogy az ember véletlenül hozzájut egy nagyobb mennyiségű (50-100 liter) lehullott gyümölcshöz. Ennyivel egy háztartásban nehéz mit kezdeni és esetleg már nincs is olyan "fitt" állapotban, hogy süteménybe elsüthessük. Egyik utolsó mentő ötlet a pálinkafőzés lehet.

De mi van akkor, ha nincsen egyszerűen elérhető pálinkafőzési lehetőségünk a közelben, vagy nem akarunk drága felszerelést beszerezni egy egyszeri alkalomra? No, erre mutat egy ötletes (és régi) szükségmegoldást a következő kis leírás.

Előkészületek:

A pálinkafőzés alapanyaga a cefre. Először ezt kell előállítanunk.

A cefre tárolására használjunk sűrű szövettel, vászonnal jól lefedhető, gondosan tisztára mosott műanyag edényeket, hordókat! A gyümölcsöt válogassuk át, majd mossuk meg jól! A barack és szilvafélék csak magozottan kerüljenek az edénybe (ne igyunk ciánt!), míg a cseresznye, meggy maggal együtt is bekerülhetnek. A körte és almaféléket a folyamatok gyorsítása érdekében előzőleg egy nagy fazékban vízzel forraljuk fel, majd hagyjuk lehűlni! Ezután a vízből kivéve már ugyanúgy kezelhetők azok is, mint a többi gyümölcs.

Daraboljuk a gyümölcsöket olyan apróra, amennyire csak lehet. Ha nincs mag, használhatunk merülő mixert is... Az edényeket kb. háromnegyed részig töltsük cefrével, mert az tágul! Sose keverjünk a már meglévő erjedt cefréhez újabb adag gyümölcsöt mondván, az majd már gyorsabban erjed...! Nem fog erjedni.

Szárított fajélesztőt, azaz borélesztőt tegyünk a gyümölcskeverékbe, de ne a tetejére (ne kapjon levegőt), hanem jól keverjük el azt! A masszába ne tegyünk narancsot, citromot, faleveleket, növényi szárakat, földet és penészes gyümölcsöket! Vacak, igénytelen cefréből vacak "pálinka" lehet csak!

A cefrés hordókat tehát tegyük viszonylag meleg (max. 28 fokos) jól szellőző és tiszta helyre! Az erjedés mintegy 10-11 napig tart. Ennek végén a cefre tetején hab képződik a mélyén pedig folyadék. A cefrét nem kell kevergetni. A buborékok, melyek a felszínre törnek, elvileg átkeverik azt annyira, amennyire kell. De aki akarja, kevergesse!

A főző felszerelés:

Ez a módszer kizárólag olyan eszközökön alapul, melyek egy átlagosan felszerelt konyhában manapság megvannak. Először is kell egy nagy (10-20 literes fazék. Ebbe kerül a cefre, de ebbe az edénybe középre (a cefre tetejére) tegyünk egy kisebb lábast (2-3 litereset) is, mert ebbe fog csepegni a lepárolt pálinkánk! Végül szükségünk lesz még egy olyan fém lavórra (zománcozott is megfelel), vagy üstre, vagy bográcsra, ami az aljával képes teljesen lefedni a nagy fazekunkat, ha majd beletesszük a hűtésre használt hideg vizet.

A főzés menete:

Feltesszük a tűzre (alacsony fokozatra) a cefrével töltött fazekat (a felkevert cefréből mindent beleteszünk, nem csak a folyadékot), majd annak közepére a kisebb lábast helyezünk. Ügyes megoldás, ha a gyűjtő edényt nem tesszük a forró cefrébe, hanem drótokkal felakasztjuk azt a fazék szélére úgy, hogy az így rögzített edény a cefre felszíne felett pár centivel legyen a fazék közepén. Így nem párlódik annyira a már lecsöpögött pálinka. Annyi cefre legyen, hogy a lezáró lavór feneke ne zárja le a párlatgyűjtő lábast! Majd a fazekat zárjuk le a lavórral (a fenekével), amibe tegyünk jó hideg vizet! Amikor főni kezd a cefre, a pálinka gőzei felszállnak és lehűlve a lavór alján lecsöpögnek a középső lábasba. Az összegyűlt pálinkát időnként öntsük át tölcsérrel üvegbe és mindig szorgosan cserélgessük a hűtővizet! A cefrét ne égessük! Annyira melegítsük csak, amennyire szükséges! A felmelegedés után a főző teljesítmény csökkenthető némileg.

10 liter cefréből mintegy 7 deci tűrhető minőségű pálinka keletkezhet így, míg az általánosan elterjedt csőspirálos módszert alkalmazva dupla ennyi készülhet. Tehát e módszer nem túl hatékony, de több, mint a semmi...

Újrapárlással javítható a minőség, de sajnos a folyamat nem tartható annyira jól kézben, mint a csőspirálos főzőnél, mivel a lepárolt pálinka is a gőz terében van és az edénye folyton melegszik..

A módszer további hiányossága, hogy nincs benne katalizátorként funkcionáló réz. Ez szerintem orvosolható lenne, ha egy kis rézpénzt, vagy rézlemezt dobnánk a gyűjtőedénybe lecsapódó pálinkába. A kis felület miatt valószínűleg elhanyagolhatóan minimális rézelő képződik csupán.

A módszernek kétségkívül akadnak hiányosságai, de ne felejtsük el, ez csupán egy szükségmegoldás, nem több!

Aki többet szeretne megtudni általában a pálinkafőzésről, az itt is olvasgathat.

Sok sikert kívánok!