Diákként (1981) építettem egy kis (egy-)tranzisztoros VHF oszcillátort (CCIR, 88MHz-108MHz) drótnélküli mikrofon gyanánt. Ehhez hasonlót... Akkoriban ez unikumnak számított. Sok értékes tapasztalatot szereztem a vele való kísérletezgetés közben. Az egyikkel kapcsolatos tanulságot ismertetem a következőkben. Teszem ezt azért is, mert a baráti körömben és az Interneten is nap, mint nap találkozom olyan (egyébként jó) munkákkal, amik figyelmen kívül hagyják az alábbiakban tárgyalt lényeges hatásokat...
A rádióamatőr élet iránt érdeklődő számára eljöhet a nagy pillanat, morze-vizsgát szeretne tenni. Manapság a vizsgán elvárt szint a 6 wpm (30 karakter percenként) adása és vétele három percig.
Az adás egyszerű, mivel nem kell a dekódolással értelmezéssel bajlódnunk a "saját ütemünkben" adhatunk és tudjuk is, hogy mit akarunk leadni. A nagyobb gond a vétellel van, mert ott másvalaki üteméhez kell igazodnunk és közben értelmezni is tudni kell a hallott jeleket.